Tovább vizsgálhatnánk, hogy a jogállam konstrukciója mikor milyen tartalommal töltődött fel tértől és időtől függően.
Talán ennyiből is jól látszik azonban, hogy a jogállam fogalma valójában egy kitalált hagyomány, melynek tényleges jelentéstartománya folyamatosan változott az idők folyamán (Hobsbawm-Ranger 1983).
A szemfényvesztő módon a jogállamot változatlan jelenségnek és normának tartó, esszencialista felfogásokkal szemben hangsúlyoznunk kell: az a társadalmi normák, társadalmi diskurzusok és a politikai hatalmi viszonyok terméke, mely minden korban inkább tükrözte a domináns társadalmi és hatalmi osztályok potenciálisan elnyomó normáit.
A jogállam fogalmáról csak annak nyelvi performativitása hiteti el velünk, hogy örök és állandó norma. Valójában azonban ez a performativitás és a folyamatos diskurzus alkotja meg és teremti meg minden alkalommal újra és újra a jogállam aktuális koncepcióját (lásd: Butler 2007; Rorty 1991).
Ez a nyugati liberális elitek diskurzusában kialakult fogalom pedig kiválóan használható a kolonizáció eszközeként is, elhitetve a kolonizálandó társadalmakkal, hogy annak elfogadása az ő érdekük. Ez a benevolentista, paternalista diskurzus valójában azonban a kizsákmányolás eszköze, melynek során a kolonizálandó társadalom internalizálja a jogállam kizsákmányoló fogalmát, és kifejleszt egyfajta hamis tudatot, mely naivan elfogadja a jogállam látszólag esszenciális és univerzális – valójában azonban relatív és konstrukcionista – ideáját.
A jogállam nyelv által teremtett (ál)koncepciója társadalmi hatásának vizsgálata még gyerekcipőben jár, de igyekeznünk kell nem ráerőltetni a vizsgált populációkra saját szempontrendszereinket, és inkább arra kell koncentrálnunk, az érintett társadalmak tagjai hogyan élik meg a jogállamot, s miként érinti, veszélyezteti az az identitásukat.
Különösen fontos etikai szempont, hogy el kell kerülni a jogállammal kapcsolatos diskurzusok és feltáró munka során, hogy az abban offenzív jelleget látó ágenstesteket ne dehumanizáljuk azáltal, hogy identitásukat sértő, dekonstruáló módon rájuk erőltetjük eme problémás fogalom-koncepciót, ne bélyegezzük meg a jogállam szempontjából nem normatív identitás-konstrukciókat.